A városfejlesztés három útja Szöulban

Abstract

Kelet-Ázsia nagyvárosait sajátos városi fejlődéssel és városfejlesztéssel szokták jellemezni, melyek alapján sokban eltérnek a nyugati nagyvárosoktól. A tanulmány három szöuli példát mutat be a városfejlesztésre. Ezek mind a közelmúltban zajlottak, s minden esetben eltérő területi sajátosságok és politikai-gazdasági tényezők játszottak szerepet. Kujong, egy nyomortelep Kangnam árnyékában, mely más területek felújításának következtében vált a legalacsonyabb státuszú csoportok célpontjává, s ahol az infrastrukturális, hitelezési és más, a lakhatást nehezítő problémák ellenére is jelentős társadalmi tőkefelhalmozódást lehet megfigyelni. A második Ithevon, a hajdani amerikai laktanyák szomszédsága, mára Szöul szórakoztatónegyede, ami a terület funkcióváltásával számos magasabb státuszú csoport számára vált vonzóvá, ugyanakkor megőrizte eredeti szórakoztató-negyed jellegének néhány vonását, s e kettősségből jött létre egy dinamikusan fejlődő, ám máig befogadási gondokkal küzdő terület. A harmadik pedig egy korábbi vasútvonal parkosítása a város szívében, ami a klasszikus regenerációs projektek vonásait viseli magán. Mindhárom esetben alapvetően a 20. században, a nyugati társadalmak nagyvárosaiban lezajló dzsentrifikációs folyamathoz hasonló átalakulást lehet kimutatni akár közvetlen beavatkozás, akár spontán migrációs folyamat eredményeként. A városi területek fejlesztése dzsentrifikációt von maga után, a kelet-ázsiai fejlesztő állam hatása kevéssé érvényesül.