Egy elhallgatott tudástranszfer: adalékok a Szovjetunió első ötéves tervének történetéhez

Absztrakt

„Az orosz forradalmi lendület és az amerikai gyakorlatiasság
kombinációja a leninizmus lényege.” (Sztálin, 1924)

A szovjet első ötéves terv iparosításának eddig ismert története két, mostanában megjelent írás alapján új megvilágításba került. A tanulmányban ezen újabban megismerhető történelmi tények és események összefoglalására kerül sor. Ezek teljesen új kontextusba helyezik a kor eseményeit, jobban érthetővé válik sok, eddig kissé paradoxnak tűnő jelenség a szovjet ipart illetően. Az első ötéves terv ezek alapján joggal és alappal tekinthető a XX. század egyik legnagyobb méretű sikeres tudástranszferének. Az ilyen módon lassan tisztuló történelmi kép módfelett meglepő módon válik az új ismeretek tükrében „szokványossá”. Egyértelműen megállapítható, hogy – különösen az intézményi közgazdaságtan tudástranszferről szóló elképzelései – ebben az esetben is helytállónak bizonyulnak. A történet sztálini interpretációja, hogy tudniillik a dolgozók lelkesedésének, a párt vezető szerepének és a szovjet rendszer felsőbbrendűségének lett volna köszönhető az első ötéves terv sikere, nem igazán állja meg a helyét. A külföldi, elsősorban amerikai részvétel a szovjet iparosításban valamilyen szinten eddig is ismert volt, azonban ennek mértéke és jelentősége a legutóbbi időkig meglehetősen homályban maradt. Az új – elsősorban orosz forrásokra is immár támaszkodó – ismeretek alapján
nem túlzó azt állítani, hogy ez a részvétel kolosszális méretű volt, és alapvetően határozta meg a Szovjetunió XX. századi történelmét.